Kolmont Enikő képzőművész tanár

Képzőművészeti (rajz, szakmai órák, művészettörténet) óráim célja többek között, hogy a diákok el tudják helyezni korunk művészetét, hogy értő, és látó szemlélettel közelítsenek egy műalkotáshoz, hogy megismerjék egy-egy kor jellegzetességét, hogy megszerezzék a művészetörténeti tárház alapjait s ezzel együtt egy „kulturális érettségre” tegyenek szert. Önálló gondolkodókká váljanak, s felleljék önmagukban azokat a válaszokat, melyet egy műalkotás sugall nekik. Hogy értelmes, megfigyelő, önvizsgálatra hajlandó lényekké váljanak, akiknek van saját véleményük, és megtalálják az utat saját művészetük kibontakoztatásához, kifejezéséhez. Fontosnak tartom, hogy egy, a művészet iránt érdeklődő növendék megismerkedhessen a művészettörténeten belüli összefüggések rendszerével, s ezzel együtt a művészettörténeti korok között átívelő kapcsolódásokat, összefüggéseket, áthatásokat is értelmezni tudja, ezek mellett pedig egy olyan eszközismeretre tegyen szert a szakmai órákon, melynek segítségével képessé válik arra, hogy egyéni gondolatait, érzéseit kifejezésre juttassa – fogalmakból formát hozzon létre. Művészettörténeti tájékozottságuk mellett fontosnak tartom – mind szakmailag, mind rajzkészségüket tekintve, hogy helyt tudjanak állni választott céljaik elérésében – így kreatív feladatokkal, az anyagokkal való kísérletezéssel, ugyanakkor hagyományos ismeretekkel állnék rendelkezésükre támogatói tanári magatartást tanusítva, hogy a diákok bizalommal fordulhassanak hozzám kéréseikkel, ötleteikkel, meglátásaikkal. 

 

Egy fiatal személyiség esetében még nehéz megmondani, mi az az irány, mi az a kifejezési forma és eszköz, mely leginkább illeszkedik belső világához, mely leginkább kifejezésre tudja juttatni személyiségének jegyeit, gondolatait, érzéseit. Így ezekkel az órákkal szeretném próbára tenni a diákok nyitottságát, fogékonyságát új, talán eddig még ismeretlen, vagy annak vélt tartalmak és kifejezési lehetőségek irányába. Úgy gondolom, az anyagok szólnak a művészemberhez – kikívánkozik belőlük a mű – csak „meg kell szólítani”! Ha valami szoborban él a legjobban, akkor faragni kell, ha valami hangban szólalna meg, akkor zenélni kell, s ha valami színekben, akkor festék kell, ecset, spakli, vagy ujj - amely leginkább szolgálja a célt. A tartalom keresi formáját, s az anyag magában hordozza a tartalmat.

 

Kolmont Enikő